A hangulat hosszabb ideig tartó szubjektív állapot, amely általában kevésbé intenzív, mint egy érzelem. A hangulat a személy általános érzelmi világképét határozza meg, leszűkíti, hogy milyen érzelmekre és viselkedésekre lesz fogékony a személy.
A hangulat általában hosszabb ideig tart, mint egy érzelmi momentum. Az érzelmek általában pár másodperctől néhány óráig tartanak, de leginkább néhány percig. A hangulatok viszont néhány órától több hétig is jelen lehetnek.
A hangulat nem mindig intencionális, vagyis nem mindig van tárgya - ez is megkülönbözteti az érzelmektől.
A személy nem mindig tudja, hogy mi váltotta ki a hangulatát. Az érzelmeinkkel kapcsolatban szinte mindig van elképzelésünk, hogy mik váltották ki (pl. „dühös vagyok, mert meghúzták a kocsimat”), a hangulatokra ez nem igaz. Legtöbbször az érzelmek létrejöttében kitüntetett szerepük van a számunkra fontos eseményeknek, a hangulatok észrevétlenül és akár ok nélkül is kialakulhatnak.
Sokszor nem tudatosul az emberben a hangulata, sem az, hogy az mikor kezdődött és mikor lett vége. Az érzelmek viszont általában meghatározható kezdettel és véggel rendelkeznek.
A hangulatokat általában a valenciájuk határozza meg, ami kétféle lehet, pozitív vagy negatív. A köznyelvben valaki vagy jó vagy rossz hangulatában van. Az érzelmek ezzel szemben specifikusabbak, nem csak egydimenziósak.
A hangulat némileg átfedő fogalom még a temperamentummal, és a személyiséggel, ugyanis mindhárom az érzelmi válaszkészséggel és a világ való kapcsolat alapminőségével kapcsolatos. Azonban a temperamentumot általában öröklötten és/vagy egy életen át tartónak tartják, és a személyiség is hosszabb időt fed le, általában egy személynek egy életen át vagy legalábbis évtizedekig állandó a személyisége.